2012. február 26., vasárnap

Ami a szívemet nyomja

Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy ez így még a kiállítás előtt milyen rohadt szarul esett.
 A fehér tábla az enyém, 3 éve vásározom, mindig ezzel a táblával.
A füliket is azóta színek szerint szétválogatom.
Nem újdonság, megszoktak. Ez vagyok én.
És akkor most még jön a hátba szúrás.


7 megjegyzés:

  1. na jó, ezt nem értem
    az a baj, hogy másvalaki is színek szerint válogatja a fülbevalókat?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, hanem hogy a szomszédom, lemásolta a táblámat, ugyanúgy készíti és ugyanazokat a gyöngyöket használja, ugyanúgy válogatva. És a vásárokon mellettem fog virítani...
      Ez a baj.
      A tipikus másolás esete.

      Törlés
  2. Mónika, ne csüggedj, csak a jó dolgokat másolják. Sajnos nem tudsz ellene mit tenni, de megértem, hogy rosszul esik. :(

    VálaszTörlés
  3. Hirtelen én is azt hittem, hogy az elrendezés a gond a táblák között, de így már értem. Igazából ez az undorító a mai világban, hogy szinte már csak két féle alkotó van. Az egyik, aki dolgoztatja az agyát, új dolgokat talál ki, magától alkot, a másik pedig az, aki mindezt lemásolja. Undorító egy világot élünk, de véletlenül borítsd fel a szomszédot... :D Véletlen... :D Segítek, ha kell. ^^ Rám aztán számíthatsz. :D

    VálaszTörlés
  4. Kár, hogy itt nem lehet lájkolni :(
    Most nyomogatnám ezerrel.

    Sajnálom, hogy elhanyagolom a blogot mostanában, de higgyétek el, hogy még az orvoshoz is elfelejtettem elmenni ... :S

    Jövő héten viszont már jövök a képekkel, és mindent elmesélek.

    VálaszTörlés