"Kinőttem az otthonom."
Ennél a gondolatnál aztán mindig el is akadtam,
mert elkezdtem irigykedni a csigákon, akiknek a házuk ugye velük nő!
Az enyém az igényeimmel is ugyanakkora maradt... Sajnos.
Szóval, sok-sok tervezgetés, ki és bepakolás, útban lévő dolgok máshova pakolása,
majd újra vissza, és aztán vendég jön, ezért ismét el, és ezt írhatnám a végtelenségig is...
Kiborított.
Már lassan egy éve terveztem, hogy bizony lesz egy saját műhelyem.
Valahol az otthonom kívül, de mégis közel, biztonságban.
A terveket tett követte. El kezdtem kutakodni, hogy mi is illene a terveimhez, az álmaimhoz.
Számításba vettünk lakókocsi átalakítást, faház építést, és még sok alternatív megoldást is.
De mindig volt valami bökkenő a kivitelezés, megvalósítás körül.
Aztán sikerült.
Megtaláltuk ezt.
Utaztattuk 40 km-t, bevonszoltuk, helyre tettük. Sokan.
Festettünk, csiszoltunk, hegesztettünk, szigeteltünk, burkoltunk, üvegeztünk.
Ahogy kilépek a házból balról ez a látvány fogad.
Kék-fehér :)
A rendetlenség..
És az asztalomnál ülve ezt láthatom: a konyhám ablaka és a bejárati ajtó.
Beköltöztem
Nincs, nincs pont a végén,
mert bizony még nem tökéletes, de nem vagyok útban.
És nyugalom van.
És közel vagyok, biztonságban.
És otthon vagyok.
