Anyósom félig horvát, édesanyja Zecevon, Rogoznica mellől származik.
A történet romantikus, és innen nézve kicsit tragikus is.
Az édesapja ott volt katona, ott ismerte meg Laurenta Marija-t,
és elhozta Szerbiába (anno Jugoszlávia) feleségül venni...
Milyen jó lett volna, ha ott marad!!!
Nézzétek milyen gyönyörű:
És amit nekünk hozott:
Házi sajtolású oliva-olaj!
Tömény, ebből készítik azt a hígított változatot, amit a boltokban árulnak.
Hatalmas mandulák!
Füge, ami a fán aszalódott meg a hőségtől.
Babérlevél.
(Sapa kijavított, hogy ez inkább babér ág, és hogy nem kötekszik velem...)
És a rozmaring, ami nélkül nem múlhat el horvátországi nyaralás.
Kaptam egy gyökereset is, remélem megmarad!
És hát a szokásos kagylók, sünik, stb.
Viszont anyósom gondolt a hasunkra is,
és követve a mi példánkat,
hozott egy kis tengeri herkentyűt.
Polipot!
Ottani, helyi recept szerint készítette el,
abban az isteni finom oliva olajban,
és bár kinézetre nem volt túl guszta,
az íze igazán vadító és különleges volt.
Íme a recept:
Tömény olivaolajban meg kell sütni a megtisztított, felkarikázott polipot.
Levet enged, amit meg kell várni, míg teljesen elfő.
Külön edényben kell hagymát dinsztelni, és paradicsomot, paprikát megdinsztelni rajta.
Lehet bele egy kis csípőset is.
Összekeverve nagyon finom.
Kyru tömte befele
(igaz, ő minden ilyesmit nagyon szeret).
Még egy kérdés:
Egy ember hányszor tud megszületni???
Családfa-kutatási projektem buktatóiról hamarosan...
