Colette-nél láttam a tarisznya-varrási projektet a Meseterápiás Központ részére.
Nagyon akartam segíteni.
Sajnos csak éppen varrni nem tudok.
Nem, nem tudok, pedig fényévekkel ezelőtt tanultam egy kicsit, de az már elveszett.
Néha összeütök ezt-azt, de igazából tudásnak nem nevezném.
Hát most mindent összeszedtem, szabtam, férceltem, gombostűztem, kifordítottam,
aztán vissza, aztán újra, aztán bontottam,
és újra kezdtem, és össze vissza forgattam,
végül a lehető legbonyolultabb módon elkészült az első tarisznyám.
Büszke voltam rá, mert sok sok kritika ért a készítése közben,
és sok tanács, amit szerencsére nem fogadtam meg.
Csak mentem a saját fejem és elképzelésem után, és pont olyan lett,
amilyent szerettem volna.
A másodiknál leszedtem a csillagokat az égből,
hogy lehettem akkora izé, hogy nem írtam le, hogy csináltam.
És addig forgattam, míg végül a lehető legegyszerűbb módon megvarrtam.
Egy kislánynak és egy kisfiúnak.
Még a pántok hiányoznak, sima, egyszerű, zsinóros megoldás lesz.
Kyrus megkérdezte, hogy kinek készülnek. Elmeséltem.
Azt mondta, hogy tegyünk bele valami játékot is...
Eszem kicsi szívét.
Drága gyermek!!!!:)
VálaszTörlésNa ugye hogy tudsz varrni!!
Nagyon szépek a tarisznyák:D A picilány is segíteni akar- nagyon aranyos:D
VálaszTörlésKöszönöm, hogy jelentkeztél a játékomra! Követlek, és rendszeres olvasod lettem, szépeket alkotsz! :)))
VálaszTörlésSzia! E.
Nagyon helyes tarisznyák! Kislányod pedig olyan ennivalóan aranyos!
VálaszTörlésNagyon szépek a tarisznyák, biztos nagy boldogságot okozol vele! Kicsi lányod meg aranyszívű, drága gyermek!
VálaszTörlés