Ha már szóbajött a posta... 1.rész

Ezerféle rémmesét hallottam már és tapasztaltam a Magyar Postával kapcsolatban. Azt hittem, meglepetés már nem érhet, de mikor ide kerültem a Vajdaságba, azt hittem, hogy ilyen meg már aztán nincs is, még a mesében sem!!!

Több történetem is van. Sajnos, a postáskisasszony üldöz engem, mert több város eseményeit fogom megosztani veletek, de a főszereplő ugyanaz!!!  Innentől kezdve nevezzük őt egyszerűen RÉM-nek...

Valamikor, talán két évvel ezelőtt, amikor intéztük a vízumomat, akkor történt az ESET. Rendőrségre, bíróságra, anyakönyvi hivatalokba és még sorolhatnám sokáig hova kellett menni és mennyi papírt kellett beszerezni, de nem teszem. A lényeg, hogy minden papírért fizetni kellett.  Itt úgy működik, hogy felírják egy darab papírra, hogy miket kell ráírni a befizető csekkre. Pl: összeg, befizető neve, a számlaszám ahova az összeget küldjük, a számla tulajdonosa, a befizetés jogcíme-közlemény, és van egy szám (PB), ami segíti őket, hogy a könyvelést vezetni tudják... Ezzel a papírkával besétál az ember a postára, ahol kitöltik neki a csekket és befizetheti a pénzt. És persze a posta elkéri a saját hasznát akkor is, ha nem ő tölti ki a csekket!

Egyszer meg is kérdeztem, hogy blokkot, igazolást, vagy akármit miért nem adnak arról az elvett pénzről?

Tetszik tudni, egyszer még kávéházam is volt, és a számlákat rendezni kellett, a befizetésről a bizonylatokat a könyvelőnek adni, stb... De a postán ellopott pénzről semmit nem adnak!!! Felháborítónak tartom...

Na, de visszakanyarodok az előző történethez, amikor is a RÉM bent ült a postán. Az egyetlen ember volt egy gyorsan rögtönzött postának kinevezett helyen a Városháza földszintjén. Odaballagtam a kis papírkáimmal, amiket a rendőrségen és egyéb helyeken adtak, hogy szeretném befizetni. A másodiknál megakadt. Azt mondta, hogy ez így nem jó, valami hibás. Na, telefonáltam is rögtön az idegenrendészetre, ahol is elmondták, hogy minden jó. De a RÉM csak mondta a magáét, ügyetlenkedett, míg végül a kezébe nyomtam a telefonomat, hogy beszélje meg ő az illetékesekkel. A vége az lett, hogy vissza kellett mennem, hogy utána nézzenek, minden jó e. Persze jó volt, úgyhogy megint a RÉMhez sodort a sors.  Mire ő közölte, hogy ezt ő nem tudja megcsinálni így, mert biztos benne, hogy valami nem jó, és menjek egy másik postára...

?

Na, de melyikbe? Egy másik városba???

Szép idegtépő nap volt. És végtelenül hosszú...

Nem sokkal később egy másik településen vittem befizetni egy csekket. Akkor már rutinos voltam, s bár a kockabetűket a mai napig nem tudom elolvasni, egy itteni befizető csekket csukott szemmel is ki tudok tölteni.

Mellesleg a banki befizetésekkel és kimutatásokkal is tökéletesen tisztában vagyok. Megyek én nagy igyekezettel a postára, bent ül a RÉM. Az ajtóban megálltam, és bizony rögtön gondolkodóba estem, hogy akarom e én ezt az egészet... Csekkel a kezemben odamentem, minden bátorságom elszállt, teljesen elbizonytalanodtam. Nézi a csekkemet Őőőőőőőőőőő, aki egyet sem tudott még a múltkor kitölteni, hogy ez így nem jó! Kérdem:

- Ugyan miért nem?!

- Hát, mert a befizetőhöz nem elég odaírni a nevet.

- Miért is nem?

- Mert a név alapján nem fogják tudni, hogy ki fizette be!

- Arra van a PB, hogy megnézzék azon a jogcímen és számon ki és mit és miért fizetett be!

- Kell a név mellé a cím is! Mondja meg a lakcímét!

- De nem mint magánszemély fizetem be, hanem még a kávéházi számlát rendezem.

- Mondja meg a kávéház címét, majd én beírom!

- Már nincs kávéház, a helyén orvosi rendelő van.

- Akkor ezt így nem lehet befizetni, csak a céges számláról.

- Nincs kávéház, nincs céges számla. Befizetni valóm pedig van. Mellesleg, ha ilyen okos, akkor tudhatná, hogy a banki kimutatásokon se név, se cím nem fog szerepelni, csak és kizárólag a PB!!!

- Akkor mondjon egy címet, amit beírhatok a név mellé!

- ???

Bediktáltam a postaépület címét...

Folyt.köv.