Remek üzletasszony...

Sosem tartottam magam lángésznek, sőt!
Néha kifejezetten belassulok... 

De ma...

A történet kicsit régebben kezdődött, amikor is vettem néhány tucat gyűrűt,
és kértem az eladót, hogy a tálcát is küldje el, amiben kínálta és szerezzen még nekem.
Szerezni nem tudott, valami butikból dobták ki ezt is.

Meg is érkezett, koszosan, lerongyolódva.
Kicsit ráncba szedtem, és munkába is állítottam.

Valamelyik nap láttam Horimarikánál, hogy egy gyűrűtálcáért lehet játszani.
Nagyon megörültem, hogy hátha majd most szaporodik a hely a gyűrűim számára.

Sajnos, nem én nyertem.

Viszont beugrott, hogy hol láttam sok ilyen gyűrűtálcát!

Hát a kínai boltban!
El is csíptem az egyik ott dolgozó leányzót, és kifaggattam,
hogy vannak e ilyenek, és mit csinálnak vele, ha kiürül?!
Kidobják!
Jaj, majdnem elájultam, mikor mondta!
Na, nekem sem kellett több, közöltem vele, hogy legközelebb gondoljon rám,
én pedig nem leszek hálátlan!

Ma pedig jött, és ezeket hozta:

Cserébe választott egy karkötőt.

Én pedig nagyon elégedett voltam, csodás kincseket szereztem!

Remek üzletasszony vagyok, úgy gondolom.

És még lett egy élő reklámtáblám is, aki a város legforgalmasabb és legzsúfoltabb részén dolgozik!
Kell ennél több???

/Ahogy a Lillánk mondta: Vegyünk egy kistestvért a kínaiban, ott minden van :D/