Amióta az eszemet tudom, Görögországba vágytam.
Idén sikerült, eljuttattam az egész családot!
Egész évben erre a 10 napra készültünk, lelkesek voltunk,
és tudtunk, nem állhat semmi az utunkba, megyünk!
Egy évvel ezelőtt lefoglaltam a helyet,
megnéztem, jó hely, homokos part, nyugodt környék, közel a város.
Ideális.
Elkértem a GPS koordinátákat, biztos ami tuti alapon pontos útvonal-leírást és térképet nyomtattam,
megkaptam a beszállókártyákat, stb.
Indulás előtt kemény 10 perccel Sapa rákérdezett, hogy hova is megyünk pontosan?!
Mert hogy GPS mégsem lesz a segítségünkre,
és a koordináták szerint egyáltalán nem oda megyünk, ahova én mondtam.
???
Na, gyorsan elő is szedtem a papírokat és kiderült, hogy tényleg nem oda megyünk!
Odyssea kemping (Korinos) és nem Olympos Beach....
He-he. Jobb későn, mint soha.
Biztos nagyon meglepődtünk volna, ha Olympos Beachen keressük a kempinget...
Már minden csomag bent volt,
csak a bicikliket kellett - volna - felrakni
az előre megvásárolt - de ki nem próbált - biciklitartóra...
Persze az én bringám a kosárral és a gyereküléssel már nem fért fel.
Sapa hamar feladta, de én elég harcias vagyok, ha akarok valamit,
úgyhogy levetettem vele a kosarat, és lám! rögtön felfért mind a két bringa!
Idegesség elszállt, minden happy, beültünk a kocsiba, és célba vettük a E75-ös utat.
Szép hosszú út volt.
De nem eseménytelen!!!
Valahol Belgrád előtt az egyik kötés kilazult, és a bringa fejjel lefelé fordult,
úgy húztuk magunk után az autópályán...
Szikrázott, csörgött, de szerencsére nagyobb baj nem történt.
Kisebb javítás után - és végig azon izgulva, hogy nem e történik meg újra - mentünk tovább.
Aztán valaki elírta valahol az útvonal-tervet (a netről töltöttem le), és
erővel próbált rávenni minket az éjszaka közepén, hogy Bulgáriába menjünk...
Lapozgatás, tanakodás az autópálya kereszteződésében, fejlámpázás, stb..
Maradtunk az E75-ös úton, lesz ami lesz...
Lett. Odaértünk.
A recepción minden nyelvtudásomat és pantomim képességeimet összeszedve
megtudakoltam, hogy hol van az általunk lefoglalt lakókocsi.
Annyit tudtam, hogy a tulajdonos még ott vannak, náluk van a kulcs, és várnak minket.
A recepciós úriember szépen elnavigált minket a kemping területén
és a végén megállt egy lakatlan és lepukkant lakókocsinál.
Hát a képeken nem éppen olyan volt!
Rosszul lettem,
de nagyon magabiztos voltam, és nem mutattam a családnak,
hogy totál be vagyok rezelve.
Tudtam, bármi fog is most történni, haza nem megyek!
Kérdeztük a szomszédokat, hol vannak, akik eddig ott laktak?!
Hát ott senki nem volt még eddig. :S
Kulcs sincs hozzá a recepción...
Akkor mondtuk, hogy kinek a kocsiját keressük.
Ők még nem is hallottak ilyenről. :S
Aztán mondták, hogy van egy magyar, aki lent van egész évben, ő biztos tudja!
Megtaláltuk, de nem tudott semmit sem a kocsiról, sem a tulajokról. :S
Itt, ezen a ponton el kell, hogy mondjam,
nagyon rosszul voltam, ideges és ingerült voltam,
de bájosan mosolyogtam a családra, hogy nyugi, nem vagyok ilyen hülye ám és
minden a legnagyobb rendben lesz!
Kivert a víz.
Láttam onnan már a tengert, és semmi másra nem tudtam gondolni,
csak arra, hogy lehet, mégis valamit elszúrtam...
És akkor visszaértünk a kereső körútra a magyar idegenvezetőnkkel együtt a lepukkant lakókocsihoz.
Majd 5 méterrel túlhaladva azt megpillantottuk amit kerestünk!
Megismertem a képekről és persze totál nagybetűkkel ki volt írva a tulajdonos neve is.
Pff, dzssssssssssss, hupsz.... Így gurult le az a nagy kő a szívemről.
Sikeres bemutatkozás és kulcsátvétel után azonnal a tengerhez mentünk...
Folyt.köv.
megtudakoltam, hogy hol van az általunk lefoglalt lakókocsi.
Annyit tudtam, hogy a tulajdonos még ott vannak, náluk van a kulcs, és várnak minket.
A recepciós úriember szépen elnavigált minket a kemping területén
és a végén megállt egy lakatlan és lepukkant lakókocsinál.
Hát a képeken nem éppen olyan volt!
Rosszul lettem,
de nagyon magabiztos voltam, és nem mutattam a családnak,
hogy totál be vagyok rezelve.
Tudtam, bármi fog is most történni, haza nem megyek!
Kérdeztük a szomszédokat, hol vannak, akik eddig ott laktak?!
Hát ott senki nem volt még eddig. :S
Kulcs sincs hozzá a recepción...
Akkor mondtuk, hogy kinek a kocsiját keressük.
Ők még nem is hallottak ilyenről. :S
Aztán mondták, hogy van egy magyar, aki lent van egész évben, ő biztos tudja!
Megtaláltuk, de nem tudott semmit sem a kocsiról, sem a tulajokról. :S
Itt, ezen a ponton el kell, hogy mondjam,
nagyon rosszul voltam, ideges és ingerült voltam,
de bájosan mosolyogtam a családra, hogy nyugi, nem vagyok ilyen hülye ám és
minden a legnagyobb rendben lesz!
Kivert a víz.
Láttam onnan már a tengert, és semmi másra nem tudtam gondolni,
csak arra, hogy lehet, mégis valamit elszúrtam...
És akkor visszaértünk a kereső körútra a magyar idegenvezetőnkkel együtt a lepukkant lakókocsihoz.
Majd 5 méterrel túlhaladva azt megpillantottuk amit kerestünk!
Megismertem a képekről és persze totál nagybetűkkel ki volt írva a tulajdonos neve is.
Pff, dzssssssssssss, hupsz.... Így gurult le az a nagy kő a szívemről.
Sikeres bemutatkozás és kulcsátvétel után azonnal a tengerhez mentünk...
Folyt.köv.
Lehet keson,de jobb keson ,mint soha...
VálaszTörlésMi ebben az evben Nantes-ba utaztunk Franciarszagba.Irasod elejen,mintha magamat olvastam volna.GPS,regi,de jo,fontos volt,hogy a parizsi tomegbol kievickeltunk vele...Kinyomtatott paprikoteg,oda es vissza utrol.MI a Michelin altal ajanlott utat nyomtattuk.http://www.viamichelin.com/
Ide beirod honnan hova mesz es nagyon jol kinyomtathatoak a kis terkepek is,amik az uton a kitereseket mutatjak.Ferjem vezetett,en navigaltam.Kinyomtatott terkepekkel a kezemben,forditottam a csak angolul beszelo gyipit szerbre es kozben neztem a tablakat is az uton.Jol kifaradtam...2100km egy iranyba.
Benzinkuton aludtunk oda es vissza is egy egy ejszakat.20 ora volt az ut egy iranyba,de megerte.:)
Ez a szalasfoglalasos hely meg nem iigen ertheto,de orulok,hogy vegul jol alakult.:)
Nekem ilyen almom Olaszorszag.:)
Varom a folytatast.:)
Ja,igen es kepeket kerhetek?:)
VálaszTörlésHűha!! Akcióban dús kezdés után remélhetőleg kipihentétek magatokat!:)A férjem nagyon utálja a GPS-t. Mi a régi nagyformátumú kihajtogatós és ringyes-rongyos térképekkel indulunk útnak. Nem tévedünk sokszor el, de ha mégis marad az ujratervezés :)!!
VálaszTörlésBernadett! Imádom Franciaországot, egy hónapot töltöttem ott. Szintén lakókocsival. Akkor nem tűnt olyan hosszúnak az út...
VálaszTörlésEgyébként azért nem tettem fel képeket, mert nem fotóztam le a bepakolt kocsit, örültem, hogy elvitt, meg hazahozott bennünket. A lepukkant lakókocsit sem ahova tévedésből vittek, és az általunk valóban lefoglaltat is elfelejtettem... Nagy hibám, hogy a fontos pillanatokban a táskámban marad a fényképező.
Mentségemre szolgáljon, hogy úgy éreztem, nem ezek lesznek az emlékezetes pillanatok.
Következő résznél lesz sok fotó, ígérem!
A GPS nálunk is csak azt hajtogatta, hogy újratervezés, újratervezés... Minden áron el akarta hitetni velünk, hogy Bp belvárosától csak 1,5 km Érd...
Hű...nagy bátorság! De gondolom hogy megérte:)
VálaszTörlésAz ilyen zűrösen kezdődő nyaralások szoktak a legjobban sikerülni!:) Várom a fejleményeket, no meg a képeket!!!
VálaszTörlésÓ, te jó ég, már azt hittem, hogy lepukkant kocsiban kellett nyaralnotok. :D Megnyugtató, hogy csak sikerült meglelni a jót. :) Várom nagyon a folytatást. :)
VálaszTörlésJó olvasni a történetet! Várom a folytatást! Gondold el, mi lenne, ha minden simán menne? :)))) Imádom a kalandokat, és "olvasom" volt benne részetek! :))) Minden jó ha vége jó! :)
VálaszTörlés